A Jobbik dicsőséges napjaként aposztrofált eu-választás árnyékában, az átrendeződött politikai erővonalak mentén a táncikálásba lassan újra belemelegedő politikusaink keringőjébe trampliskodott bele a legfőbb ügyész kérelmével, pedig, be megnéztem volna azt a romantikus pillanatot, amikor egy, már régen összeveszett és szinglivé lett valamikori szerelmespár újra egyesül. A nagy dj ezt máshogy rendelte, pedig megláthatta volna minden szemfüles sasszemű, hogy milyen is az, amikor a leány kéri. Viszont, aki már látott vagy hallott hölgyválaszról, az foglalkozhat egyéb érdekes dolgokkal, ami szintén politika és szintén mulatságos.

Az óriási rettegés a hétköznapivá váló fasizmustól lehet, hogy kissé elhamarkodott dolog akárki részéről. Vegyük csak a szélsősöket az eu-parlamentben. Asszongya, ha valaki frakciót akar alakítani, ahhoz az kell, hogy legalább 7 tagállamból érkezett 25 képviselő összeránduljon. A feladat fel van adva, ugyanis van némi összeférhetetlenség. Gondoljunk csak a román vagy szlovák szélsőségesek magyarokkal való összeférhetetlensége miatti problémára, vagy a nyíltan homofób és antiszemita megnyilvánulásai miatti Brit Nemzeti Párt (BNP), Jobbik és Kelet-Európa hasonló társulataival egy frakcióba be nem ülő -egyébként nyíltan homoszexuális és iszlamofób- Geert Wilders vezette PVV-re. Valamit sikerült már összetákolniuk a szélsőjobbon, de szinte még félúton sincsenek az áhított frakcióig. Szegény Jobikkosok így valószinűleg nem fognak tudni egy frakcióban csücsülni. Nem is baj, mert akkor legalább nem lesz igaza a Die Welt publicistájának, aki a nemzetiszocializmus európai újraéledésén kesereg, hibáztatva, a rendszerváltás előtti évtizedes komcsi ideák berögzülése miatt lefagyott, szunyókáló tudatállapotából csak lassan ébredező magyarságot túlzottan gyorsan lerohanó globalizált világot. Lehet, hogy igaza van Krisztina Koenennek, és a szélsőségesek ellen mindenhol fel kell lépni. Iránban plö egyetemi tanárokat csíptek fülön, mert merték magukat politikailag pozícionálni. Szám szerint hetvenet. Hát nehogy gondolkodjon már egy egyetemi tanár. Hozzáteszem, a labdarúgók sem jártak jobban. Már az irániak. Azért, én Morvai Krisztinát, aki tudtommal egyetemi tanár volt, nem zaklatnám. Ez még belefér a demokráciába. És hát, végső soron nem is biztos, hogy a szekuralizált, atomprogram nélküli Irán létrejötte fogja kitolni a nukleáris apokalipszis miatti végítélet dátumát. Vagyunk mi, európaiak annyira ügyesek, hogy magunktól is megoldjuk ezt. Elég lesz csak bekapcsolni a Nagy Hadronütköztetőt.