Mire lehetünk mi oly büszkék, magyarok? Mi az, amit a nagyvilág felé exportálunk, vagy tehetnénk ezt múlt időbe is, mi az, amire szívesen emlékszünk, s amire szívesen emlékeznek a nagyvilág népei, és közben hazánkhoz kötik? Hosszan lehetne sorolni a sporteredményektől kezdve a tudományos eredményekig, vagy említve íróinkat, zeneszerzőinket, mint a magyarság „összlenyomatát” a világban. Ha a sportot nézem, nem tudom mennyire ismeretes az a tény, hogy mi vagyunk a legeredményesebb olyan nemzet, amely még nem rendezett olimpiát. Amikor rendezhettünk volna, akkor épp egy világháború miatt estünk el a rendezéstől, és országunk kétharmadától. Több sportágnak adtunk klasszisokat vívásban, úszásban, evezős sportokban, atlétikában, labdajátékokban, mind-mind óriási sportteljesítmények, számos világrekorddal, ezáltal kiharcolva egy olyan pozíciót a mindenkori nyári olimpiákon nyert érmek összesített táblázatán, ami kishazánknak igencsak hízelgő. Ahogy az is az, hogy olyan sportemberek, mint Puskás Öcsi bácsi és csapattársai, megihlették a fél világot mesteri játékukkal, s ennek hatása sok mindenkit megérintett, plö. az angol humor egyik fenegyerekét, nevezetesen John Cleese-t, aki egyszer egy riportjában bevallotta, hogy beszél valamit magyarul, s azt még kicsi gyermekkorában tanulta. Kezdte is rögtön: Grosics, Buzánszky, Lóránt,...  Vagy kell valakinek bemutatni a vízilabdát?

Hát bizony nehéz úgy szólani, hogy ne hagyjunk ki senkit, s a lista nem is lehet mindig teljes, folyamatosan bővül, s bővülni fog. Viszont az egyik egyedülink, gondolok itt irodalmi Nobel-díjasunkra, Kertész Imrére, akinek a Die Welt-ben közölt 80. születésnapjára készített és szerencsétlenül félrefordított mondatait én is megettem, kimondatlanul is megsérthetett sok irodalomszerető embert, mint szinte azonnal kiderült, valótlanul. Ez a heveny összevisszasággal eszkábált post is ezért született. Ő is a csapatban van, ide sorolja magát, h.lye az, aki nem büszke rá, ahogy a többiekre is.

Tanulság? Hagy idézzek valamit egy német nyelvű tesztkönyv első oldalára, kézzel írt sorokból:

„1997. Karácsonyára

...csak kezdd már el valamelyikkel...!

Anyu”