Kedves mindenki!

Már jó előre bocsánatot szeretnék kérni tőletek, hisz nagy az én bűnöm. Általában a postok elmaradásáért szoktak bloggerek így tenni, én, most nem ezért teszem. Az igazság az, hogy néhány nappal ezelőtt láttam a nemzet baloldalának egykori kapitányát, amint megtette az ijesztő előkészületeket visszatérése érdekében. Legalább is a cikk, amit olvastam, valami ilyesmire utalt. Hogy ez most jó dolog-e vagy sem, az szvsz csak humorérzék kérdése, na jó, csöppnyi mazochizmusé is. Mindenesetre a dolog engem megérintett, olyannyira, hogy ennek hatására klaviatúrát ragadtam, és Az született, néhány sorral lejjebb. Egyszóval: bocsánat. Amíg készült háromszor sírtam el magam…a mai napig nehéz róla beszélni. Inkább csak itt van.. tessék…hüpphüpp.

Rejtekiből virradó nymbus

A nappal éjjé lészen Magyarhon felett
Midőn a pártházból csak árad a rettenet
Új erő születik démoni hatalommal,
Cinizmussal, demokráciabojkottal

Itten lesz a gazság szennyes, bűzlő pokla
hol álnok lelkek tolják királyuk trónra.
Már uralkodott ő, s sebet újratépni igyekszik
Végtelen kín mi választók közt érzik

Létünkre, s nemzetünkre törnek íly gazúl,
S az elnyomottak hangja lassan elfakúl
Lehet-é ily sors dicső népemnek
Évszázadok gyalázati most újrateremnek?

Hajdanán vitézek voltunk, erősek
Horn urunkkal, pörköltet toltunk, velőset
Ittunk reá sokat, nem gondoltunk bajjal,
Futott is az ellen síránkozva, jajjal

De a dicső napok már letűntek vala,
A bajnokoknak betett a sok kalória
Nincs ki elbírá e dicső poszt terhét
Fél, csak elbuká összelopott telkét

S nincs így oltalom a szegény népnek
Ki van téve a gaz kénye kedvének
Mert despota ez, a szenvedésen göcög
Csontvázsereg lépte a szekrényből dübörög

Ez biza cudar kor emlékezete lészen
Árva proletárnak csak a kárára tészen
Hisz azok ülnek tort kínján a szegénynek
Kik csak maguknak, s mindig bőséggel mértek.

S az árva lélek esengve kérdez, miért?
Ó uram hát már megfizettünk mindenért
Nem! – szól majd a titán, dolgozz csak paraszt
Lelkednek így hozom el a vigaszt

S oh, sors! Reményt talán még tartogatsz.
Tetterőt, mi egy hős bajnokot dalra fakaszt
Látom is azt ki közülünk újra merni próbál
Rőt baloldal sarlóját suhogtatva lóbál.

Az a mi Ferink! Szomorúságunk vigasza
Minden szocialista lánglelkű csillaga
Felkél bátran! Újra, hős tettre készen
Ennyitől az ellen már reszket egészen

Pirkad az éj immáron Magyarhon felett,
S a pártházból egyre csak árad a szeretet
Halldd hát proletár! Nem kell félned többé
Ő kétharmadot szétzúz, s minket olvaszt tömbbé