Amíg nálunk a magyar pártpasák arról teszetoszáskodnak, hogy ki kövessen el szociális öngyilkosságot Gyurcsány után, mint a formálódó marionett-kormány jövőbeli miniszterelnöke, addig a sarki jégsapkák tovább olvadtak, a világ pedig továbbra is kutatja a kiutat a válságból. Baj azért ott is van, mert mindenki más felé indulna.
Valutaháború?
Egyes gazdasági elemzők azt jósolták, hogy néhány éven belül az euró kapaszkodik majd fel a dollár mellé a nemzetközi valuták dobogóján, a folyamat el is indult, de a többi világgazdasági résztvevő sem tentizik ez idő alatt. Az egyik korán kelő például Kína, aki arról biztosította az USA-t, hogy nem fog kavarni a dollár ellenében, mégis a gazdasági krízis mentőöveként yüan vásárlására buzdít országokat. És hogy teszi mindezt? Nagyon egyszerűen, épp most írtak alá egy szerződést Argentínával, 14,5 milliárd értékben történő valutacseréről, Washington legnagyobb örömére. Így tehát az argentin cégek közvetlenül yüannal vásárolhatják meg a kínai importot, amiért korábban a pesoért kapott amerikai dollárral fizettek.
Hello yüan!
Latin-Amerikában ez az első partraszállása a kínai fizetőeszköznek. Korábban hasonló egyezségek születtek Dél-Koreával, Indonéziával, Malajziával, Belorussziával is, előrevetítve egy „yüan blokk” létrejöttét. Kína így a dollár dominanciáját próbálja megtörni, pont a londoni G20-as jamboree időpontjára kihegyezve.
Nem a kínai valuta előretörése a meglepő, gazdasági potenciálja miatt ez érthető, inkább az a tény, hogy nem kizárólagosan ázsiai előretörésről beszélhetünk. Latin-Amerika Ázsiához az eddigiekben, legfeljebb, mint egyik kontinens a másikhoz viszonyult. Ez a mostani közeledés sok újdonságot hozhat, gazdaságilag és politikailag egyaránt, mivel Latin-Amerika egyértelműen az amerikai érdekszférához tartozik.
Ez egy igen, vagy egy nem?
Kína londoni nagykövete a G-20-as csúcs előtt diplomatikusan úgy nyilatkozott, hogy nem törekednek a dollár nemzetközi fizetőeszközként történő cseréjére, enyhítve ezzel a feszültséget a két ország elnökeinek találkozója előtt. Állítása szerint, ez csak egy hosszú ideje tartó vita, aminek ez egy következő fázisa. Korábban Wen Jiabao, kinai miniszterelnök nyilatkozatában adott hangot kételyeinek az amerikai állampapírokban nyugvó kínai befektetésekkel kapcsolatosan. Mégis, később Washington megnyugtatására közölte, hogy Kína továbbra is vásárolni fogja azokat, de, úgy tűnik, hogy ezzel párhuzamosan a yüan térnyerése is megvalósul puszta gazdasági racionalitás mentén, melyet Zhou Xiaochuan, a Kínai Központi Bank igazgatója a feltörekvő országokkal kölcsönös együttműködésben képzel el.
Londonban sej...
A már említett kérdések tisztázása nem csak Kína követelése. Kína és a feltörekvő országok a nemzetközi pénzügyek irányításába való nagyobb beleszólást, reprezentációt kérnek, a nemzetközi pénzügyi szervezetek vezetési felügyeletei összetételének a megváltoztatásával. Például, egy döntés megszavazásához az IMF-ben csak az USA egyedül birtokolja a szavazatok 17%-át, ami bármikor elég egy vétóhoz. Tehát egy kiegyensúlyozottabb, a valós gazdasági potenciállal egybecsengőbb képviseleti arányok eléréséhez növelni kell a szavazati kvótákat.
19-re EU-t.
A londoni csúcs nem lesz unalmas. Hozzávetőlegesen 7-10 millió fontba (2-3 mrd ft) kerül, ennyiért biztosítják a környezetet, ahol államfők és gazdasági szakemberek tucatjai lesznek jelen. Kivéve, talán Franciaországot. Mert Sárközy és küldöttsége bojkottálni fogja a rendezvényt, ha nem látja céljai megvalósulását a szigorúbb felügyeletről globális pénzügyi kérdésekben. Reméljük, tető alá hozható valami tutiság, valami alternatív kapitalista izé. Ha engem kérdeznek, akkor nem, de nem akarom senkinek sem elrontani a jó kedvét, így tehát:
Gyerünk kedves politikusok, csak igazságosan!
