Néhány évvel ezelőtt olvastam valamit Demszkyről az interneten. A cikkben hosszú polgármesterségének a kulcsát kutatta a szerző, s nem túl hosszas fejtegetés után tárta az olvasó elé következtetéseit, miszerint, azért volt oly sikeres, mert egy snájdig kis vigyori, sármos faszi, akiről az átlag pesti háziasszony azt gondolja, hogy miután lemászik a képernyőről, a paraván mögött az első női stábtagot magáévá teszi. S bárhová is megyen Ő, a romantikus képzelőerő eleven megtestesüléseként teljesíti be a legfurább álmokat a valóság szövetére hímezve monogramját.

Ha nem egy ilyen kis párton belül képzelte volna el jövőjét, akkor lett volna csak igazán magasan szárnyaló egyede a politika nevű showbiznek. Viszont vannak más, nagynevű példányok is, s mindegyiküket másért szerettük. Emlékszem, mikor először ragadt meg a memóriámban Gyurcsány, feleségével egyetemben. Klára asszonyal mászkált valahol, s felesége cannabis mintás rucit viselt, Gyurcsány meg olyan okosan nézett, mint aki vakokat tanít kacsintani. Bajnai Gordon sötét folt számomra asszonyügyileg, kb. mint a Horn. Viktort ismerjük, de azért a családja nincs és nem is volt reflektorfényben, érthető módon, hisz nem ők voltak a miniszterelnökök, s nem is ők lesznek,. Mert bizony, ha a baloldal valami huszáros hajrát nem hajt végre, a jobboldal elég stabilnak tűnő előnyével, s hasznos, jó politizálással akár több évre is elfoglalhatja a parlamenti székek nagyobb részét.

Viszont sok múlhat azon is, hogy mennyire bírja majd Viktor a támadásokat hárítani, hisz a média nem csak a Hír tv-ből áll, mint azt mindannyian tudjuk. Több módon lehet kikezdeni a köz szolgálóival, emlékezzünk csak vissza egy bizonyos könyvre, ami címlapján egy öreges(cs)kedő nénike csókolt kezet a Viktornak. Ebből a remekműből második rész is van, horoszpókkal, meg mindennel. A könyv Viktort tette még több ember számára ismertté, s Viktor meg közvetve a szerzőt, a zseniális dr. Kende Pétert, akinek ezúton is termékeny írói jövőt kívánunk, kérve a teremtőt, hogy tartsa meg jó szokásában még egy-két könyv erejéig, így boldogítva a jobb- vagy a baloldal (valószínűleg jobboldal) aktuális csődörét, akit a magyar háziasszonyok sikítva fogadhatnak, és ott csókolhatják majd, ahol nem szégyellik.