Honnan indulhat egy visszaszámlálás? Nos, szerintem a klasszikus modell, a tízes számot tartalmazza. Filmekben ez, a még emészthető időhossz alatt elmormolható számsor, amitől nem alszik be az ember, vagy nem úsznak be a bárányfelhők, s a felső határ legyen, mondjuk a 24, a sorozat miatt. Az alsó határ értelemszerűen a nulla, kivéve, ha alulról közelítünk az origóhoz; lehet olyat is, habár filmben nem emlékszem ilyenre. Akárhogy is, a visszaszámlálás jó, gerjeszti a feszkót akciófilmekben, rakétakilövésnél, vagy akárminél, mondjuk plö a Szigetnél. Jó, mert felhívja az ember figyelmét valamire, felkészíti arra, hogy most aztán kevesebbet pislogjon, mint szokott, mert ha nem, akkor a végén még lemarad valamiről, ahogy ez velem is történt: nem tudtam ott lenni a Tankcsapda koncertjén a mínusz egyedik napon, pedig felhívták rá a figyelmemet. Noha ez egy igen nagy ugrás a bevezetőben emlegetett filmes példáktól s úgy általában a két dolognak semmi köze nincs egymáshoz (amíg nem forgatnak egy filmet a Szigetről, addig biztosan nem), kérem a kedves olvasót, bocsássa meg nekem ezt a fickándozást, hisz hogyan is lehetne objektívan írni egy olyan szigetről, ahol párhuzamosan fergeteges bulik tucatjai zajlanak majd egy héten keresztül, s ahol néha ténylegesen történhet filmszakadás – az mondjuk nem javasolt, de hát hüjj...

A lassan hagyományossá vált bulira nem túlzás kijelenteni, hogy jelentős tömegek mozdulnak meg, s nem csak határainkon belül. Ez a szűk egy hét már nemcsak nekünk számít állandó pontnak a nyári fesztivál/buli szezonban, hanem annak a néhány tízezernyi turistának is, akik Európából jönnek ide bulizni erre a néhány napra, nagyon helyesen. Az ő léptékükkel nézve relatíve olcsók vagyunk. A turizmus szempontjából egyáltalán nem elhanyagolható tény ez, s szerényen bevallom, hogy alig néhány évvel ezelőttig magam sem gondoltam volna, hogy ilyen jelentős bulifészekké nőheti ki magát ez az x évvel ezelőtti kezdeményezés; szépen fejlődött évről-évre, egyre jobb programokkal, infrastruktúrával, egyre több nézővel.

Érdekes, hogy próbálja a hazai fesztiválozókat, és a turistákat egyszerre kiszolgálni a Sziget, a mínusz egynéhány nappal a hazai könnyűzenének teret engedve, amik közül tavaly is volt jól sikerült program, az idei Tankcsapdáról nem is beszélve, amivel csak egy baj volt, noha az igen jelentős, hogy nem tudtam ott lenni. :((

Na majd máskor, hisz lesznek ők még nagyszínpadon, s remélem a zajszennyezés, és a harmadik kerületi lakosok fogyó türelme ellenére lesz még – remélhetőleg – vagy száz évig lehetőség hasonló hóm/internésönel bulikra. Aki egysorsos velem, s szintén elmulasztotta a Tankcsapdát, itt van egy kis gyógyír: