Úgy hiszem, ez elég ok lehet az embernek arra, hogy egyszerűen ne adózzon. Persze, nem olyan könnyű az, mint elsőre gondolhatnánk. Mint mindannyian tudjuk, állam bácsi pont az ilyenekre utazik. Jobban mondva mindenki adójára - meg kell hagyni, teljesen jogosan -, de az ilyeneket külön zenekar kergeti.
Szegény gazdagok.
Az emberi individuum azért oly csodálatos, mert tud harcolni, s teszi ezt ésszel, ha nem is mindig józannal. Ez esetben, az önfenntartásért küzd az állammal, a közösséggel, a társadalommal, vagy egyszerűbben a csóró sleppel szemben. Nem hagyja verejtékesen megkeresett forintjait ($, etc.) csak úgy széjjelszórni mindenféle marhaságra. Ezek a tudatos adócsalók. Ha lebuknak, akkor mindről kiderül, hogy nem tudta, rosszul értelmezte, a könyvelő elcseszte, vagy bármi, és fizet. Persze, sok esetben tényleg nem tud róla. Ha én pl. rock sztár lennék, nem biztos, hogy két lazulás közt azon mesterkednék, hogy tudnám a millióimat megduplázni bármi mással mint a zenélés. Persze nem lehet mindenki rocksztár, ahogy én sem vagyok az.
The beat goes on...
Szóval sokan beleestek ebbe a hibába, keleten s nyugaton egyaránt. 
Olyan nevek, mint pl. Nicolas Cage, vagy Wesley Snipes. Közelebbi ismerős, mint pl. Boris Becker, vagy, ha már a tenisznél vagyunk, Andre Agassi. De a sor a végtelenségig folytatható: Chuck Berry, Luciano Pavarotti (halottról vagy jót, vagy semmit; RIP) szintén zenészek, vagy van az alapeset (bár tudom, hogy mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, de ez esetben felejtős): Al Capone; s van a kivételes is, mely inkább politikai töltésű volt: Martin Luther King Jr.
A nagyiparosok.
Na most mi van akkor, ha minderre a csúnyaságra egy egész ország buzdít?! Nem Truman-show típusú parára gondolok most, hanem az adóparadicsomok csábítására. Történt ugyanis, hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) döntését sértőnek találja a Micheline Calmy-Rey svájci külügyminiszer-asszony, miszerint országa is felkerül – karöltve Ausztriával és Luxemburggal – arra a listára, ami az állítólagos adóparadicsomként aposztrofált országoknak van fenntartva. Ez persze nem előzmények nélküli dolog, akit a téma jobban érdekel, az utána olvashat itt, meg itt.
A dolog pikantériáját az adja számomra, hogy az EU két legmorcosabbja, Németország és Franciaország is vastagon benne van, legalábbis Mr. Pierre Mirabaud szerint, aki a Svájci Bankárok Szövetségének elnökeként azt állítja, hogy a nagyok ezzel zsarolják a politikai lobbi híján pehelysúlyú kicsiket, s így terelik el a figyelmet saját adózási rendszerük visszásságairól. De nem ők az egyedüliek ezen törekvésükben, ugyanis a frissen megválasztott, Barack Obama, amerikai elnök is harcol globálisan az adóparadicsomok megszorongatásáért, melyek léte csak az USA-nak 100 milliárd dollár adóbevétel-kiesést jelent minden évben. A két ország kapcsolata is megsínyli, hogy Svájc vonakodik kiadni bizonyos ügyfelei adatait az USA nyomása ellenére, állítva, hogy Florida és Delaware államban több adóelkerülő van, mint Svájcban.
Én már csak arra vagyok kíváncsi, hogy mit szólnak ehhez a sógorok. Na jó.. a Feri dógára is az vagyok.
