Na végre mán, hejj! Hosszú böjt után ismét megengedheti magának néhány millió focidrukker kis hazánkban, hogy büszkélkedhessen a BL-főtáblára jutott csapatával. Mondom ezt talán mindenfajta túlzás nélkül; elég csak a jegyeladással kapcsolatosan hallott panaszkodásra gondolni, nevezetesen, hogy kevés volt. Úgy tudom hozzávetőlegesen mintegy 30-35 ezer néző tekinthette meg a helyszínen a visszavágóját annak a meccsnek, melynek az odavágója után sokan bizakodtak - velem együtt -, s mint az később bebizonyosodott, nem ok nélkül. Mert hát valóban, csak a legnagyobb futball fanok emlékeznek a fradi valamikori BL szereplésére, így tizenhárom év távlatából. Pedig az sem volt piskóta, volt néhány emlékezetes meccs még Lisztesékkel, Kopunoviccsal vagy Kunticcsal. A dolog lényegén, mit sem változtat, hogy az akkori 16-os mezőny most a duplájára bővült, ugyanis a felhozatal is erősebbé vált, úgy tűnik ez esetben velünk együtt.
A loki már évek óta magányosan ropta a nemzetközi porondon a magyar csapatok helyett. Több kisebb-nagyobb eredménye közül az egyik, hogy évek után egyedüliként talpon maradt a tavaszi kupakörre is, majd a horvát bajnok kiütéses búcsúztatása miatt lehettünk rájuk büszkék. Egész idáig, mert ez a legújabb, s mindezidáig legfényesebb eredményük a legnagyobb magyar csapatok közé emelte őket, s az utóbbi években mindehhez a bajnoki címek is szépen gyűlnek. Bravo cívisváros, csak így tovább!!!
S aki még nem látta volna a gólokat: