Na erre varrjon valaki gombot. Három hónapja még azt hittem, hogy a világ szerencsésebbik része újra látni fogja a könnyűzene kis hercegét. Adódik a kérdés, honnan az a tehetség, ami később a szakma legnagyobbjainak elismerését és tiszteletét vívta ki s az egész könnyűzenei világ tekintett etalonként alkotói megnyilvánulásaira? Kétségkívül extrém jelenségként nehéz volt semlegesnek maradni vele kapcsolatosan, de aki nem kér a hamis szinű villogásos showözönből és hype-ból, ami őt körülölelte, az hallgassa meg zenéjét. Kezdje mondjuk a Thriller-lel. De hosszabb az ő története ennél. kölyökként vezette bátyjait a Jacksons-ben, feloszlásuk után a szakma legnagyobbjaival dolgozott együtt tágítva a pop játékterét olyan karakterek bevonásával, mint pl. Eddie Van Halen vagy Slash. Számos slágere és albumainak eladási mutatói máig rekordnak számítanak.
Láttam vele vagy 20 évvel ezelőtt egy interjút. Arról beszélt, hogy valahol Los Angelesben cirkált kocsival éjszaka, s egyszer bevillant neki egy erős basszusos alap: Billie Jean. Az egyik első kedvencem. Klip, zene, minden egyben volt; és a felejthetetlen moon-walking. Nem volt tini a modern világban az, aki legalább egyszer nem próbálta meg utánozni mozgását a véres táncparketten. Ikon volt, egy sokoldalú vibráló tehetség, az általa jegyzett albumok máig létező mérföldkövei a modern zenének. Évekig világította be a könnyűzenei szcéna egét. Utolsó felvillanása óta inkább botrányai miatt hallhattunk róla, azokat, meg inkább nem hallotta meg az ember, hiába bizonyultak csalásnak.
Azt hiszem, ma a Thriller fog szólni először, aztán a többi, szépen sorban.