Isten hozta Elnök úr!

 2009.01.21. 17:36

Ta-daam, ta-daam és piff-puff. Igazi amerikai népünnepélyben volt része annak, aki tegnap délután 6 óra környékén az amerikai hírtelevíziók műsorát böngészte. Az a szerencsés ugyanis végignézhette az államok 44. elnökének washingtoni beiktatási ceremóniáját. Na persze, nem volt derült égből villámcsapás, mivelhogy, már vagy negyedik napja ment a buli. Miért is? Kiért is? Kéremszépen... a kék sarokban: Barack Hussein Obama!

A remény bajnoka

Az első afro-amerikai elnöke az USA-nak, s ilyen minőségében, nem csekély feladatok hárulnak majd rá. A subprime válság és utóhatásainak kezelése csak egyike ezeknek, s a lista sokáig sorolható. Tisztes örökséget hagyott hátra Bush elnök - akit egyesek, az államok minden idők egyik legrosszabb elnökének neveztek - aminek Obama olyan politikai nagyágyúk közreműködésével igyekszik megfelelni, mint Hillary Clinton, aki alig egy hete jelentette be "smart power" névre hallgató adu ászát, amivel tarolni remél a külpolitikában, vagy mint Timothy Geithner pénzügyminiszterjelölt, az adózó amerikaiak mintapolgára, vagy a Bush-érából örökölt Robert Gates védelmi miniszter, ki, az utóbbi két évet tekintve sikeres iraki forgatókönyv szerzője, s aki ily módon, mintegy szimbolikusan is összekapcsolja a két konkurrens pártot törekvéseik azonosságában. Különbség csak a megoldások terén lehet. És hát valóban. Bizonyos értelemben a személyes motivációk sem azonosak. Obama nem állítja magáról, hogy isten jobb kezének meghosszabbodása lenne. Ez a fajta enyhén messianisztikus attitűd, amivel Bush rendezte le a dolgokat őt valószinűleg nem fogja jellemezni, noha szintén egy vallásos emberről van szó. Republikánus elődjétől különböző gyakorlatra számíthatunk tehát az elnöki székben, s nagy kérdés, hogy elődjének vallásos meggyőződését mivel tudja helyettesíteni, ha nem ugyanolyan révülettel?

Yes we can!

Két évvel ezelőtt hallottam először Obama (akkor még) szenátorról. Később, a tavalyi év folyamán figyelemmel kísértem jól felépített kampányát, amiben a demokrata jelöltek versenyében végül Hillary Clintont kellett maga mögé utasítania (hogy aztán az teljes erejével kiálljon mellette a még mindig mosolygós Mr. Clintonnal boldog egyetértésben). S miután kiderült, hogy nem lesz (még legalább négy évig) megválasztott női elnöke az államoknak, az elnöki székért folyó versenyben győzőtt Mccain szenátorral szemben, így fosztva meg amerikát az első női alelnöktől is.

Minden politikai szükségszerűség ellenére, Obama győzelmét nem (kizárólag) a két ciklus utáni gyengülő republikánus tetszésindexnek köszönheti, s nem csak a szokásos politikai váltógazdálkodásnak, hanem hiteles karakterének. A kampány során soha nem tűnt leterheltnek, elszánt, határozott ember benyomását keltette, s mint kiváló szónok, valóságos jövőképet tudott rajzolni az amerikai választóknak.

Hallgatjuk Elnök úr!

Eskü utáni beszédében felhívta választói és a világ figyelmét egy-két dologra, amiért néhányszor szépen meg is tapsolták. Ez elsőként a Bush elnöknek futott tiszteletkörért járt ki, majd kissé borúsabb vizekre evezett:

Gazdaságunk nagyon legyengült néhányak pénzéhsége és felelőtlensége következményeként. De ez, közös kudarcunk is egyben, hogy nem voltunk képesek meghozni a szükséges döntéseket, ezáltal felkészítve a nemzetet az új kor kihívásaira. Elveszett otthonok, elvesztett munkahelyek, akadozó gazdaság. Túl drága egészségügyünk, rossz közoktatásunk mellett napról napra világosabbá válik, hogy energia politikánk csak megerősíti ellenfeleinket, és fenyegeti bolygónkat.

Nem ígért tehát tejjel-mézzel folyó Kánaánt, de kijelentette, akármilyen számosak és nehezek is a megoldandó problémák és akármilyen nagy kihívás lesz megoldani őket, Amerika képes erre, és meg is fogja oldani.

Na ezért is ováció, premier plánban egymilliós tapsoló tömeg.

...the slash of the whip and the watchful eye.

Nem untatta eufémisztikus jelzőkkel a hallgatóságot a továbbiakban sem. Ostorozta a múltat, a közös hibákat, majd ismét kiemelte, hogy ezeken felül kell emelkedni, túl kell jutni. A szabad piac is megkapta a magáét. Mától tudjuk, hogy egy vigyázó szem kell, hogy egyengesse, még az amerikai gazdaság útját is, hogy az ne csak a gazdagokat szolgálja, hanem mindenki szedhesse annak hasznait. Nem jótékonykodás ez, hanem közös érdek. (tapsocska)

Hogy ez egészen pontosan hogy fog megvalósulni, arra kíváncsi leszek. Az esély mindenkit meg kell, hogy illessen. Egyenlő emberi jogokkal felruházott szabad emberek közösségében már csak az erkölcsöt kell újraárazni, hogy ez tényleg sikerüljön. Reméljük, egy ember erénye elég lesz millióknak. (Szvsz ez, eddig egy embernek sikerült, és az se mostanában volt, de gyerünk tovább!)

Biztonság vagy ideál?

Kettő az egyben kérem! Az alapítóatyák bölcsességéből fakadó törvények, és az ezáltal az embernek garantált jogokat nem választjuk ketté a haszon kedvéért - így az elnök. És itt üzen nekünk is:

Világ népei, kormányai, a legnépesebb fővárosoktól a legkisebb falvakig, amilyenben apám is született, halljátok szavam! Amerika barátja minden nemzetnek, férfinak, nőnek, gyermeknek, akik szabadságban és méltóságban szeretnének élni. Készek vagyunk újra vezetni benneteket!

(TAAAPS)

A jövő feladatai közé sorolta, hogy Irakban és Afganisztánban át kell adni a hatalmat az ott élőknek. A baráti nemzetekkel és korábbi ellenségeikkel (Irán; É-Korea?!) együtt kell dolgozni, hogy elhárítható legyen a nukleáris háború, és a felmelegedés veszélye. Beszédében megjelenítette a béke új éráját, amit a muszlim világgal együtt, kölcsönös érdekekre és tiszteletre kell alapozni. Kitért arra is, hogy az elnyomásban, vagy szegénységben élő népek vezetőinek is el kell egyszer számolniuk népük felé, és akkor az alapján ítéltetnek majd meg, hogy mit építettek, nem pedig, hogy mit romboltak. A szegény népeknek segítséget ígért; a relatív jólétben élők nem nézhetik tovább tétlenül a határaikon kívüli nyomorúságot, nem meríthetik és élvezhetik ki egyedüliként a világ erőforrásait.

One for you, Mr. Anderson.

Végül az amerikai kurázsi kapott egy kis fazonigazítást az elnöki beszédben, megemlítve azon erényeket (becsületesség, kemény munka, fair play, tolerancia, hűség, hazaszeretet), amelyek mindig is jellemezték az amerikai nemzetet, s melyek egyfajta új tudatosság égisze alatt alakulnak majd olyan kötelességgé, ahol az egyén önmagáért, nemzetéért, és a világért is felelős.

Mindent egybevetve rendhagyó beszéd volt, nem kizárólag a felvilágosult politikai állásfoglalása miatt, hanem a miatt a bátor hangvétel és megközelítés miatt, ami nem vált ki feltétlen tetszést minden emberből. És képes volt ekkor is mosolyt varázsolni az arcokra azzal a kijelentésével, hogy ez a jövőkép csak egy olyan országban valósulhat meg, ahol egy millió ember fajtól, nemtől, kortól, vallástól függetlenül tud most együtt ünnepelni, és hallgatni egy olyan ember esküjét, akinek apját nem szolgálták volna ki néhány évtizeddel korábban egyetlen étteremben sem. Végül Washington szavait idézte a függetlenségi háború sötét pillanataiból, s állította párhuzamba a jelennel, kiemelve, hogy mindezek a csaták reménnyel és virtussal újra megnyerhetők.

Eddig jó, Elnök úr!

Címkék: obama elnökválasztás világpolitika

A bejegyzés trackback címe:

https://kroki.blog.hu/api/trackback/id/tr5893895

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása