Távolban egy fehér tivornya...

 2009.09.19. 14:22


Legfrissebb kimutatások szerint a Fidesz a kétharmados küszöb környékén somfordál, ez pedig nagyon jól tudjuk, hogy mit jelent, amennyiben a pillanatnyi erőviszonyok a kampányban sem sokat változnak. Az addig hátralevő bő fél év alatt a jobboldal kitalálhatja mit is kezdjen majd a győzelemmel- az biztos, hogy előnyösebb a helyzet, mint 2002-ben volt az emeszpének.
Az akkori a baloldali győzelem bizonyos szempontból meglepetés volt, az első forduló mindenképp. Most nem kell túlspirázni semmit, semelyik oldalon. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a választók köszönik szépen, és a politikai idiotizmusból ennyi pont elég volt nekik. Szinte várom már a tavaszt, amikor kihirdetik a győztest, ki új magasságokba vezethet mindannyiónkat. Az, amit az utóbbi hét évben a kezdeti népszerűség ellenére (és éppenséggel annak dacára), büszkén bemutathatott a magyar kormányzat ország-világnak, a „legelfuseráltabb politikai szerepvállalás of all time”, ami színpadon felérne egy, a singer varrógép percenkénti átlagát megszégyenítő gyorsaságú öntökönszúrás sorozattal. A folytatás csak jobb lehet, képletesen és átvitt értelemben is.
Viszont, hogy ki lesz az a büszke egyén, aki beválallja a kampányt az emeszpénél még nem bizonyos. A szocik mindenáron Bajnait akarják, s ez érthető is; hozzáteszem, azt az arroganciát, amit Feri volt képes kihozni a magyar választóból, nagyon kevesek adottsága. Ha lenne némi humorérzékük, és belátnák az elkerülhetetlent, akkor Gyurcsánnyal kampányolnának. Még lehet, hogy el is mennék valamelyik rendezvényükre, hogy végre láthassak egy igazi búcsúkoncertet.

Igazándiból a miniszterelnöki székre csak egyetlen esélyes jelölt van, igazi kihívó nélkül, s ez a megállapítás a teljes belpolitikai szcénára igaz; lévén Bajnai csak egy kört vállalt. Az új vezetőnek, ha visszavonja elődje rendelkezéseit, ha nem, számos fronton kell rohamot indítania a néhol még mindig létező kőkori-kommunista viszonyok ellen, amire a magyar társadalom nyitottsága is megérett, látva ezek - az elégséges osztályzatot is csak alulról megközelítő- működési hatékonyságát. Hála a magasságosnak, a privatizálás eszetlen rohamait túlélt s még állami tulajdonban maradt stratégiai ágazatok modernizálását van most lehetőség piaci alapon, de állami tulajdonban újjászervezni. Ezekkel nem kevés teendő lesz, hisz olybá tűnik, hogy a válságkormány intézkedései, ha meg is mentik a sűllyedéstől az országot, az emelkedőpályára álláshoz más is kell. A csapásirányt határozottan kijelölték, amit eddigiekben a nemzetközi gazdasági potentátok jónak értékeltek. Néhány kérdésben határozottan egybeesnek a vélemények politikai pártállástól függetlenül, viszont az ország lakosainak újabb és újabb megfejésekorszorításakor nem egy utolsó gondolat, hogy azok hogyan, és mennyit képesek még elviselni.

Bahmut megkísértése.


Most talán nem érdekes, hogy az átlag választó milyen könnyen vagy gyorsan felejt; ez függhet az emlék milyenségétől is, de kimerítően csak a szakma nagyjai tudnának erre válaszolni, őket meg nem kérdeztem meg. Most tutter konzikör jön, de hosszútávon a lehetőségek végtelenek; talán ehhez elég annyi, hogy Gyurcsány Ferenc nem koncertezik, nem mond le pártagságáról, csak visszavonul pártbankárkodni.
A jobb oldalon voltak, s vannak próbálkozások, de Orbán Viktornak nincs reális alternatívája. A jobbik felejtős, ugyanis azon túlmenően, hogy kötelezővé tennék a székelyábécé és a kettős honfoglalás tantervbe foglalását különórás tárgyként, semmi konkrét megnevezhetőt nem képesek elénk tárni kormányzati terveikből. Mondjuk, a Fidesz sem szaggatja az istrángot ezen a téren, aminek lehet, hogy lesznek személyes következményei bizonyos időn belül, mert a tejjel-mézzel folyó Kánaán nem fog ránk rontani pusztán a kormányváltás miatt, akármennyire is szeretnénk, s lehet, hogy az ennek nyomán esetlegesen kialakuló csalódás egészen magas szintekre is felcsaphat a majdani ellenzék hathatós közreműködésével.
Addig is, meg akkor főleg, mindannyiunknak, kik szeretnénk Magyarország sorsára pozitív irányban hatni, nyitott szemmel és füllel kell járnunk készen mindenre, ha Kossuth mégis üzenne.

 

Címkék: mszp orbán fidesz gyurcsány választások bajnai kétharmad katajev

A bejegyzés trackback címe:

https://kroki.blog.hu/api/trackback/id/tr491392683

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.