Kuss, kuss, és pofa be!!!

 2009.08.24. 12:00

Ha valakinek még nem volna tiszta, akkor hagy segítsek. A szlovák fél, Sólyom László Hősök terén elhangzó beszéde után kezdett el púpozni, mint cincike vauvaura. Reakciójuk nem több mint politikai haszonszerzésre alapozott öngerjesztő nacionalista paranoia, amit néhány százalék szlovák kajál; ahogy náluk is, úgy nálunk is működik a dolog, lásd: Jobbik. Úgy tűnik, hogy a szlovákok még midig könnyedén megrészegülnek gazdag történelmüktől, mint mondjuk Robert Fico egy tv-interjúban, elmerengve egy olyan király(?!) kultuszán, akit eleink minden seregével együtt, keresztbe nyeltek le anno domino, s mégis; mondván: kicsi, vesztes, de legalább a mienk. Nem ismerem a szlovák kultúrát, bevallom, nem ismerem a történelmüket; nem tudom, hogy Szt. István korában volt-e egy tömbben a határainkon belül szlovákság, vagy csak macik és farkasok grasszáltak akkoriban ott, igazzá téve a tételt, mi szerint, Szt. Isván nem az ő királyuk, az ő királyuk Szvatopluk. Amit viszont látok és (fel)ismerek, az az eszetlenség. Legyen az akármelyik oldalon. Jelen esetben, a szlovákok rettegnek függetlenségükért, hogy Sólyom László egy személyben annektálja az egész felvidéket.

Az van, hogy jelen helyzetben a köztársasági elnökünk, nem nagyon tehetett mást, elment addig, ameddig elmehetett. A helyzetet nagyon nehéz kezelni, mert a nemzetközi politikai porondról -úgy tűnik- az égadta világon senki sem fog melletünk pálcát törni, viszont a határhoz el sem indulni lett volna csak igazán nagy bűn. Mintha csak aláírnánk saját kivégzésünket. A szlovák féllel való együttműködés jegyében, talán szerencsésebb lett volna Sólyomnak találkozni azzal a kollégájával, aki lefekszik a szélsőjobbnak is, csak hogy hivatalában maradhasson; talán. Viszont akkor lehet, hogy csak ismét bocsánatot kértünk volna -ha csak átvitt értelemben is-, hogy létezünk. Bocsánatot, hogy van felvidéki magyarság, hogy itt vagyunk, szerte a Kárpát-medencében: Kárpátalján, Erdélyben, vagy a Vajdaságban, Agyarországban. S hányszor megtörtént hasonló ellenünkben, mióta világ a világ, s hányszor megfizette már a magyarság valamikori hibás politikájának az árát, amit, helytelenül alkalmazott valamikori határain belül, saját kisebbségeivel, s amelyet azok nagy hálásan visszaszolgáltatnak kamatostul, amióta csak tehetik - jó mestereik voltunk!
 

S amennyire felesleges keménykedésnek tűnhet mindez, a magyar történelemhez szervesen kapcsolódó felvidékről egy emlékem, amikor kb. tízévesen szüleimmel és tesómmal próbáltuk dekódolni a szlovák szöveget Kassán, II. Rákóczi Ferenc sírjánál; akkor még nem vittek el minket a rendőrök, de most talán megint megtörténhetne ez. Tehát ha másért nem is, ezért biztosan szólnunk kell, hogy legalább ezt a jogunkat ne veszítsük el. A szlovák egy katolikus nép, annyira nem lesz nehéz megtalálni a közös hangot; ott is kellene politikai megtisztulás, addig is nincs más, mint a Ius Murmurandi.

Címkék: szlovákia jobbik magyarellenesség jószomszédság

A bejegyzés trackback címe:

https://kroki.blog.hu/api/trackback/id/tr821331977

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.