Jószomszédság orosz átok.

 2008.11.28. 16:37

Oroszország elégedett Washington álláspontjával, miszerint nem ragaszkodnak Ukrajna és Grúzia hivatalos tagjelölté nyilvánításához, s így mihamarabbi felvételéhez a NATO katonai szervezetébe. A hivatalos kubai látogatáson levő orosz elnök, Dmitrij Medvegyev fejezte ki megelégedését a döntéssel kapcsolatosan. Sajnálkozott, hogy ez a változás csak az amerikai választások után jött el, de legfontosabb - tette hozzá -, hogy ez az abszurd évek óta kérlelhetetlen törekvés lekerült a napirendről. (The Gazette)

Hát igen. A világpolitika finomrahangolt rezdüléseinek egyike. Persze ennek is van mellékzöngéje, ami annyira nem volt finom. Főleg nem annak a néhány tízezer embernek, akik kénytelenek voltak menekülni otthonaikból, nem beszélve a több ezernyi halottról. Tankokkal, légierővel, gyalogsággal fejezték ki nem tetszésüket az oroszok azért, mert a Grúzok egyben szerették volna tartani országukat, hozzáteszem, kissé drasztikus módon. A közös határrésznél fekvő Dél-Oszétia, ugyanis nagyfokú szabadságra tett szert az utóbbi években, amit nem nézett jó szemmel a grúz kormány, s mióta Grúzia politikailag igen nyilvánvalóan elszakadt a nagy testvértől, ez a tendencia egyre csak erősödött; valamit tenni kellett hát ellene.

Hogy volt-e más, békésebb út? Micsoda kérdés...a rohanó tankok látványa csak egy akciófilmben - kikandikáló, sármos Bond-fejjel - tehető egyedül hősiessé, s az oroszoknak a második világháborús filmek óta ezen a téren nem sok babér termett, de akkor legalább védekezésből mentek át támadásba. Az egy másik dolog, hogy mindeközben annyira kifáradtak, hogy a legvégén helyben maradtak néhány évtizedig (legnagyobb bánatunkra). A mostani képlet: az oroszok aggódnak az oszétek függetlenségéért, és punktum. A dajkaságnak ez a megható példája kb. addig fog tartani, míg az oroszok biztonságpolitikájának szempontjából veszélyes NATO-bővítés felmerülhet Grúziával kapcsolatosan.

Ukrajna, majd ugyanannak a képletnek a variánsa, csak fegyverropogás nélkül. Mozgásterük a nyugati közeledésben nagyjából azonos Grúziáéval. Sok mindent nem volna szabad nekik olyan szép, jó fekvésű tengerparttal. Például politikailag liberalizálódni (be is nyújtották az oroszok a számlát, képletesen és átvitt értelemben is). Vagy EU-integrálósdit játszani (pedig ők nagyon akarják, majdnem annyira mint a törökök). Vagy gázt lopni(no comment). Pedig az EU-s bővítés nem lehetetlen, persze nem holnapi, s nem is holnaputáni céldátummal. Változást kieszközölni meg nagyon nehéz, főleg ha valakik nem akarják. Ennek egy látványos példázata Viktor Juscsenko igen súlyos esete, akit politikai ellenfeleivel vívott harca majdnem halálba rántott.

 

Történt ugyanis, hogy megmérgezték, mikor nyugatbarát politikájával tarolni látszott a közelgő választásokon. Később, a narancsos forradalom után -amit már a mérgezéstől barnábban vezényelt le- a legfelsőbb bíróság döntése értelmében megismételt választásoknak köszönhetően jutott hatalomba. Azóta sok minden történt keleti szomszédunk politikai valóságshowjában, egyenlőre mégsem tudnak integrálódni a nyugathoz katonai-politikai értelemben.

Tehát a közös nyugati kórus ezzel a két taggal mostanában biztos nem bővül, kivéve, ha megy velük Oroszország is, amire sok esély nincs. Így tehát az ukrajnai NATO tagság, úgy mint a grúziai, most még tudományos fantasztikum. Egyszerűen elképzelhetetlen jelen politikai helyzetben. S úgy érzem, a napot még egy párszor körbe kell kerülnünk ahhoz, hogy ez megváltozzon.

Címkék: világpolitika

A bejegyzés trackback címe:

https://kroki.blog.hu/api/trackback/id/tr31793344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.