A kamionos

 2011.08.08. 23:58

 

Ha az élet egy óriási sajt volna, mely után annyira el tud epedni a sok éhes kutyagyerek, minden bizonnyal könnyebben fogyaszthatóbbá teszi egy bárkit bármikor könnyen lehengerlő ennivaló evilági jelenség, amit csak egyszerűen kamionsofőrnek szoktunk hívni manapság. Nem kell gasztrokulturális szakértő szerepében tetszelegni, lehetünk szimpla, kezdő gourmandok az élet mindenki elé megterített abroszánál, hogy felismerjük az ínyenceknek kijáró kényeztetés előfutárait, ahol a fűszeres borok polcánál kavarhat egy megrögzött herlis <Harley>, vagy a feltétet elkészítheti a buszsofőr, s a spájzkulcs a mentős zsebében pihen. A pucolást és mosogatást (mosdatást) mindenki más végzi el. Ha az élet sajt volna.

 

Alapvető ismertetőjegyei teszik igazán nemzetközivé sokak szemében a sofőrök generalissimusat, ki a hosszú évek alatt mindenkoron felelőssége teljes tudatában töltötte ki az űrt, amit senki sem volt, és jelen állás szerint a jövőben sem lesz képes ilyen céltudatossággal, eredményességgel, és kérlelhetetlenséggel a sok határátlépésnél szükséges papír ilyen-olyan rubrikáiban, néha végigsimítva szakállba hajló Zappa-bajszán, napszemüvege mögött bölcsen hümmögve, esetleg seftelve egy-két inkriminált gondolattal a nyugdíjról. Értelemszerűen legfőbb ismertetőjegye a kamion, mi (ki?) hű társa és fehér lova, ami szavatolja a dicsőséges bevonulást a világ minden táján, ahol megfelelő kiterjedtségű és minőségű aszfalt található. Az sem baj, ha nem fehér. A megjelenést, vagyis a bevonulás milyenségét természetesen alapvetően meghatározza a kamion márkája, színe, egyáltalán a méretei, kialakítása. Ergonómiai nüanszok, mint minden használati eszköznél nem csupán technikai részletkérdésnek számítanak, hanem az image szerves részei. Ez is hozzájárult, a vitathatatlanul romantikus körítéshez, s ezért ragadja magával a gyermeki fantáziát is, hisz Bud Spencer filmek és apácák nélkül is köztudott, hogy a tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász bermuda-háromszögébe belekeveredett ántivilági gyerekeknél is már megjelent a technokrata-beálítottság, mint trend, jelesül mozdonyvezető, minek modern kori megfelelője a kamionsofőr. Hisz a felkelő nappal a háttérben félkezes fekvőt nyomni a telikrómos lökhárítón, ha ott van a fiad, ha nincs, az, abszolút epikus közegben delfin módra való lubickolás.

Ilyenkor úgy tűnik, valóban képes nemzetközivé lenni a világ, hisz képessé teszik az összefogást bármely nép között a gyakorlatias kereskedelmi tevékenység talán leghűbb képviselői, szerepük nélkülözhetetlen, ők a kovászai a piac kenyerének. Bizony, ha nem is a kötelező sort ideidézve, de a gyakorlatiasság oltárán áldozva, minden vicc nélkül el kell ismerni a sajtos példában említett közel sem hiánytalan listán szereplő társaival egyetemben, ha csak képletesen is, de valóban kovászai mindennapi kenyerünknek.

De visszatrombitálva magunkat a komolytalanságba, milyen is lehet beleszagolni egy sokat látott vezetői fülke atmoszférájába, minek urával a stopposok szimbiózisban élnek? E nagyvilágban bolygó szoba legendás kapitányának történeteivel egész éjjeleket ki lehetne tölteni, a sors fintora, hogy azok visszaadásához eleddig nem született meg a témát a hétköznapokból a magas kultúra szférájába repítő egyetemes mű, mondjuk egy zongoravirtuóz-zeneszerző veje prezentálásában. Pedig volna mit regélni, hisz útja során átélt számos kaland, megannyi táj és vidék sóhaja mikor felgyülemlik, szinte sorsszerűen húzza be a megfelelő helyen önnön súlya eme roppant vontatott teher kézifékét, a valóság határvidékét jelző kürtjének felharsanását szimbolizálva, hajtva az embert az élet regényfolyamának következő oldalára, újabb kalandok nyomában.

De nem akárki lehet e legendás tábor teljes jogú tagja. A készségek bizonyítása önmagában nem elég, sajátos lelki alkat is szükségeltetik hozzá. Nem elég csak álmodozni arról, hogy beszólok a CB-n, s megadom az útirányt, legyen az a szomszéd falu, vagy akár a mesés ismeretlen, a nagy távoli messzeség. Bizony a jogsi megszerzése csak az első lépés, hisz mikor nyakig hóban, mínusz ezer fokban szereli az ember a telibevert láncot a gumira, hogy a kanyargós utakon végre leszállítsa a kampón lóbálódó fagyasztott húst és akár a tachográf javaslata ellenére is erőltetett menetben legyen kénytelen megtenni a még hátralevő néhány száz kilométert, érthető, hogy a rajongás szinte alapvető követelményként jelentkezik e munkában. Eme rajongás elmaradhatatlan kellékei a kamionos törölköző, kamionos mobil csengőhang, kulcstartó, sapka, és úgy általában minden, ami kamionos, vagy ahhoz köthető. Az élet nagy farsangi forgatagában, ha nem is mindig saját magának öltözik, de családtagjainak leszállított millió szuvenyír a legbeszédesebb jele melyik munkaközösséghez tartozik a családfő. Ennél átkosabb időkben ők hoztak némi kapitalista fénysugarat a kommunista sötétségbe, kiváló bolhapiaci hangulatot teremtve a játszón, ahol akár hosszas alkudozási folyamat végén cserélt gazdát egy-egy ilyen apró kincs, csecse-becse, attól függően ki mit szeretett gyűjteni. Hosszabban nem illik e kérdéskörnél elidőzni, hisz most a kamionosokról van szó, de mégis feltétlenül megemlítendő, hogy a gyűjtőszenvedély ilyetén megnyilvánulása önmagában külön posztért kiált.

De akármennyire is bőkezűen bánik a kamionos a környezetével, mennyi borravalót ad a pultos lánynak, vagy mennyire lágyan repteti az éjszakai pillangókat, egyáltalán, hogy mennyire jófej úgy általában, nem biztos, hogy a sors ugyanilyen jófejként viselkedik vele. Tehát nem mindegyikük érte el álmai netovábbját, mert hát, bizony, minden kamionosnak van egy álma, hogy milyen gépet is volna a legjobb vezetni. A vágyott, igazi Nagy Piros, amit még karácsonyra is csak a legritkább esetben adhat meg a sors, ugyanis azt ki kell érdemelni. Tudni kell azt vezetni, s nem belevezetni mindenféle kisvárosi dugókba, aluljárókban megrekedt fosőrök, úttest feletti táblák letarolói, a navigáció szerencsétlenkedő kutyaütői bizonyosan nem jutnak el ide. A bealvós buszpályaudvar-borotvamesterekről nem is beszélve, kik úgy váltogatják ilyenkor a balra/jobbra tarts törvényszerűségeit, ahogy a kellemes hölgy az alsóneműit, vagy mint jazz-zenészek hangfekvéseiket. Persze az élet minden területén fellelhető negatív példák itt is hosszasan sorolhatóak volnának, de minek is mostan. Inkább koncentráljunk arra a szabadságfokra, amivel egy kamionos rendelkezik, s melyre minden ember szíve szerint suttyomban vágyik. Minden ember, kit szórakoztat a változatosság.

Nem hiába történt, hogy az álomgyár is rendre megtalálja magának e témakört, s beemeli az akció-páholy epikus karakterei közé szeretett munkaeszközüket, nem álcázva annak jelentőségét. Éppen ezen felsorolt dolgokból enyhén messianisztikus hétköznapjait láthatja ki az ember, s ha a kapitalizmus szentélyében azért nem is kapott alakja szobrot, a jelentőségéről sokat elárul az a tény, hogy top-movie hősök főbérleti helyéig jutottak, bizonyítandó, hogy a legváratlanabb dolgokat az élet prezentálja, meglepően hosszú eseménynaplójából, hol a kamionos az út igazi királya!

Ja, és ha egy parkolóban bárki megzavarja, azt simán szétveri, főleg ha téli álomszerű szunyókálásából riad fel.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://kroki.blog.hu/api/trackback/id/tr763135609

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.