Szeretem Wikit. Mielőtt bármi mást is írnék, ezt feltétlenül le kell szögeznem. Tisztában vagyok vele, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki látogatja, ahogy azzal is, hogy nem ő a legvonzóbb választás, mégis azt kell, hogy mondjam, megjelenésével nagyot segített rajtam; a funkció, amit betöltött eddigi életemben, ha nem is központi jelentőségű, de mégis, egy bizonyos tevékenységemhez kapcsolódóan elkerülhetetlenül újra és újra csak hozzá fordultam.
Mint korábban állítottam, szeretem, ragaszkodok hozzá. Kapcsolatunk eléggé rapszodikus, nem a kölcsönösség elvén alapul. Mindig csak én kaptam, s az általam nyújtott gyakorlati segítség talán nem nyomott annyit a latba. Tudom mennyire manipulálható, s éppen ezért megbízni benne sosem tudtam igazán, az első alkalom után mégis mindig nála kötöttem ki, ha a szükség úgy hozta. Egészen mostanáig mindezt ingyen tudtam megvalósítani, s most, úgy tűnik, hogy eme áldásból többé sem én - s adott esetben -, sem más nem részesülhet némi hozzájárulás nélkül. Elsőre szokatlan, olyan, mintha főállásúvá válna, de ahogy látom, amint egyre több és több - számomra teljesen ismeretlen - embertársamat, hogy anyagilag rendezi e sajátos viszony lelkiismereti részét, érzem, nekem is be kell állnom a sorba mögéjük. Eddig úgy hittem, hogy nem vagyok egy törékeny lelki alkat, de sajátos idealizmusom elkerülhetetlenül is megsérült valamelyest e történet miatt. Viszont a körülmények részletes elemzése, s hosszabb rácsodálkozás nélkül most csak annyit kell magammal tisztáznom, hogy mi is az, az összeg, amit erre az ügyre áldozni tudok. Sokak számára nyilván kiábrándítónak hangzik majd válaszom, de, mivel lehetőségeim erősen korlátoltak, megállapodtam magammal 1000 forintban. Bízom benne, hogy e csekély, de remélhetőleg elfogadható összeg, képes lesz szavatolni a jövőre nézvést is kapcsolatunk fennmaradását, bár tisztában vagyok vele, hogy nem mindenki térdelne le ennyiért.
Persze, vannak más lehetőségei is az embernek ezen a téren. A vele egy gyékényen áruló, s ezer meg ezer évvel korábban megjelenő, és idővel egyre kifinomultabbá váló, intézményesített megjelenésű, s e miatt talán kézenfekvőbbnek tűnő megoldásokat kínáló versenytársai - ahol egy helyen koncentráltan megtalálhatja az egyén a keresett választ - sokak szemében kelendőbbek. E szempontból az én útszéli választásom nagyon kisstílűnek mutatkozik. De, hogy nagyon ne merengjek el egyéni motivációim lápszagú dzsungelében, szükségesnek érzem megemlíteni, hogy ezen dolgok lenyomata végigkíséri az emberi civilizáció fejlődésének különböző fázisait, sőt, egyidős magával az emberiséggel, helyesebben mondva, a szervezett emberi társadalmakkal is. E jelenség ősiségének valós gyökereit azért nem próbálom meg mindent egyéb más érvet megsemmisítő módon tálalni, mert nincs időgépem, s ha lenne is, nem biztos, hogy túlélném a mélyebb kutatásokat, hisz minden kornak megvan a maga pestise amelyre ellenszérumot leghatékonyabban csak az abban élők tudnak maguknak kifejleszteni a dolgok természetes módján, és a fent említett intézményesítés, e szempontból végleges választ, vagy gyógyírt nem adott, legfeljebb pillanatnyi viszonyokat volt képes rögzíteni, fenntartani. Szerepük mégis tagadhatatlanul beleégett az emberi történelembe, megszilárdítva annak fundamentumait, így testesítve meg a fejlődéshez elkerülhetetlen kontinuitást. Adott kor embere, éljen vagy dolgozzon akár a világ legtávolabbi pontján, legyen a hierarchia bármely szintjén, az asztalostól a professzorig, már egészen fiatalkortól kezdődően napi rendszerességgel rá lehet utalva, ha nem is egyenlő mértékben, és a dolgok szükségszerűségéből következően, ez így természetes. Aki mást mond, az hülye, vagy nagyon az akar maradni.
Így tehát mindenkit, aki teheti, arra buzdítanék, amire én készülök. Ne sajnálkozzunk, használjuk ki a lehetőséget, s bizonyosan jól fogjuk érezni magunkat! Remélhetőleg csekély hozzájárulásunkkal továbbra is fenntartható marad mindannyiónk kedvenc online-enciklopédiája, Wiki.
