ÓÓ, hogy Allah növessze meg a szakállát az összes idióta pontagyú szerencsétlennek, akik ismét bebizonyították, hogy mekkora hős nép is a magyar! A futballpályák mellet üvöltenek, de lefogadom, hogy focizni egyik sem tud. Hulla biztos bagyok benne, hogy egyik sem gyakorolt tv-ből ellesett cseleket, nem nevezte el magát kedvenc játékosa után, nem volt ő a játszón se Gullit se Kiprich, se Kovács, se Maradona, se Disztl, se Gascoigne, se Détári, se Törő; senki sem volt, de az maradt. Lehet, hogy játszón se volt. Talán ők a kétballábas hülyék, akik mindig okosabbak voltak, s akik nem bírhatták a náluk jobbakat. Az ilyen nem keres másik sportot, nem tanul sakkozni, nem olvas könyveket, nem küzd, pusztán elb#@&$a a másik játékát. Nem tudom, nem tudhatom, mit kaphatott egy ilyen ember gyermekkor címén a szüleitől. Ha tudnám, hogy kell, lehet, hogy megpróbálnék neki segíteni. Lehet, hogy sikerülne is. De lehet, hogy nem ér rá ilyenre, hisz éppen dolgozik, mert buszsofőr, vagy postás, vagy pedagógus, karate-edző, orvos, rendőr, mérnök, katona. Vagy az lehetett volna. Vagy lehet, hogy csak pusztán szeret balhézni. Végül is mindegy, ha kétballábas, tehát egy egyeneset nem tud a labdába rúgni, megvan a megoldás: menjen boxolni, vagy menjen ketrec harcolni. Akár még szerződést is kaphat! S ha még ennél is erősebb, menjen Pamplonába bikát futtatni. Jah az egy kicsit messze van, és ebben a gazdasági helyzetben... Talán össze kéne dobniuk a rávalót. Kitalálhatnának maguknak egy újabb sportot. Mondjuk, a példánál ragadva, megcsinálni a saját kis bika-futtatásukat. Az aztán kemény, ott lehet bizonyítani.

Jó lenne ezt minél hamarabb megcsinálniuk, hisz ezen a héten beindult a foci-szezon, s néhány nap alatt már hoztuk a tutit. Először a Hertha szurkolókat lapítjuk a falnak, aztán – ahelyett hogy a loki sikerének örülnénk - Romániában tesszük le a névjegyünket. Gratulálok. Ez százezer lépéssel hozta közelebb az erdélyi autonómiát. Milyen ügyesek is vagyunk, hurrá! S amíg büszkén kitekintve a világra ismét a B-közép nemzetközi sikereiben fürdünk, had próbáljam néhány lényegtelen, unásig ismételt dologra felhívni az olvasóim figyelmét: a foci jó kis üzlet lehetne itt is, a stadionok már alakulnak, talán ősszel a válogatott is odaérhet, utánpótlás bázisok országszerte vannak, s egyre több lesz. A korosztályos csapatok is egyre jobban zenélnek; pitymallik már, a sötétjén már túl vagyunk. Tudom, hogy már ezerszer reménykedtünk, és hogy már ez is lejárt lemez, tele van vele a padlás, stb… s temettük már annyiszor a magyar focit, de hát tudjuk, hogy a remény hal meg utoljára az meg még mindig itten van kérömszépön.

Akkora alakjai vannak a magyar focinak, jó edzőink vannak a nemzetközi mezőnyben, s ha egy kicsit jobb lesz a helyzet itthon, gazdaságilag-politikailag, nagyobb hittel tekintünk majd a jövőbe, jönni fognak az eredmények, s jönni fognak a jó edzők is. Sok-sok munka kell még ahhoz, de meg lesz. Addig meg remélem, hogy az összes csapat megéri a tavaszt, aztán jöhetnek a nagycsapatok, egy-kettőt talán megcsípünk, csak hogy ne felejtsenek el minket, mert rövidesen királyság lesz, s akkor megindulunk, de nagyon!