Nem tudom mennyire ragadt meg a köztudatban, és mennyire van még mindig jelen, a tavalyi olimpia médiafedezékében megbújó grúz-orosz (oszét) háború, és annak okai. Miközben a fél világ a Kínai Népköztársaság által megrendezésre került olimpiát követte figyelemmel, Grúzia jobbnak látta elszakadóban levő két tartományának, Abháziának és Dél-Oszétiának a problémáját rendezni. A háború az utóbbi miatt robbant ki, minek lezárása óta mai napig orosz katonák ezrei állomásoznak mindkét tartományban békefenntartás címén. De hogy kerülnek az oroszok a grúzok spájzaiba?
A jelenleg második ciklusában regnáló grúz államfő, Miheil Szaakasvili, aki a 2003-as rózsás forradalomban került a politikai fősodorba - ami elhozta Grúzia nyugatbarát fordulatát -, 2004-es államfővé választásakor az ország egyesítésével kampányolt. A történet még a szovjet időkben kezdődött, mikor is Dél-Oszétia függetlenné nyilvánította magát, amit akkor még se az oroszok, se a grúzok nem ismertek el. A Szovjetúnió szétesését követően kirobbant grúz-oszét harcokat az 1993-as tűzszünet zárta le, melytől kezdve grúz, orosz illetve helyi erők tartották fenn a rendet a két tartományban. A béke egészen tavalyig tartott, s a kezdeti grúz sikerek után megérkező orosz csapatok jelenlétével nagyon egyszerű matek érvényesült, a számbeli és technikai fölénnyel nem tudott mit kezdeni a grúz hadsereg, a korábban nyugatról érkezett fegyverek ellenére. A két hétig tartó harcoknak nem tudni biztosan mennyi áldozata volt. A két fél mást állít; orosz oldalon legfeljebb százas, grúz oldalon több száz halottal kell számolni, valamint voltak civil áldozatok is.
Mindez nem tett jót a NATO Moszkvával való kapcsolatának, aminek minősége, azóta sem javult sokat. A következő visszalépés okaként az orosz fél azt a tervezett NATO hadgyakorlatot tartja, amin 19 ország (nem NATO tagok is) mintegy 1300 katonája vesz majd részt 3 héten keresztül. Oroszország aggályosnak tartja a hadgyakorlatot arra hivatkozva, hogy az esetlegesen legitimálhatja a grúz fél bűneit, melyet az oszét kisebbség ellen követett el a konfliktus ideje alatt. A valós indok azonban sokkal prózaibb. Egy ilyen gyakorlat helyszínének kijelölése nem lottósorsolás-szerűen történik. Jelzésértékű rendezvény, mely, ha nem is az előszobája a NATO tagságnak, de mindenféleképp partneri viszonyt jelent, ami nem egyezik az oroszok érdekével.
Az orosz nyilatkozatokra a NATO illetékesei azt nyilatkozták, hogy a gyakorlat nem támadó jellegű lesz, s egy ENSZ felhatalmazással végrehajtásra kerülő NATO vezette krízis-kezelő helyzetet fog szimulálni. Erre Dmitrij Rogozin, Oroszország NATO-nagykövete azt nyilatkozta, hogy Oroszország provokációnak tekinti a NATO tervezett grúziai hadgyakorlatát, amely hátráltatja a szövetség és Moszkva kapcsolatainak újjáépítését.
Érdekes, hogy a világban végbemenő változások milyen – relatíve - rövid idő alatt képesek a hatalmi berendezkedésben eltolni a hangsúlyokat. Alig több mint tíz évvel ezelőtt az orosz piac összeomlása óta nagyot fordult a világ. Oroszország egyre inkább úgy tűnik, hogy visszaülhet a sakktáblához, s ismét nagyban játszhat. Kína gazdasági hatalom lett, miközben a kapitalizmus globálisan válságba került. S mégis, olyan keresztény országok, mint Grúzia nem maradnak egyedül, hisz megsegítésük körül ilyen politikai viharok alakulhatnak ki. Bennem egy kérdés merül fel. Vajon mit csináltunk mi rosszul ’56-ban?
